A tibetiek szerint évente négy van belőle: A tibeti ("nagy") buddha napokat hívják 10 milliószoros napoknak, sorrendben ez az első holdhó 15., negyedik holdhó 15. , hatodik holdhó 4. és kilencedik holdhó 22. napja. Az első holdhó, egyben a tibeti újév első napja február 25.
10 milliószoros napok 2010-ben:
Február 28. vasárnap
Május 27. csütörtök
Július 15. csütörtök
Október 29. péntek
Ezeken a napokon minden teremtés 10 milliószoros erővel hat.
Fontos, hogy arra gondolj, amit teremteni szeretnél az életedben.
Ha negatív érzelmeid, gondolataid merülnek fel. Nyilvánítsd ki, hogy elengeded őket.
A nagy terheid feloldását érdemes erre a napra időzíteni. Küldj fényt, szeretetet a Földnek és az emberiségnek! Képzeld el a Földet egészségesnek, a rajta élő embereket pedig békésnek, szeretettelinek. Lásd a Világbékét ünnepelni!
Tegyél meg mindent, amit szeretnél 10 milliószoros erővel hatni!
Szólj minél több embernek, hogy ők is tudatosak lehessenek ezeken a napokon.
A világmeditációnak az a célja, hogy a hatékonyság növelése érdekében, egy adott napon vagy időpontban sok helyen egyszerre érkezzen a földre az a fényrezgés spektrum amihez alkalmazkodva és / egyénileg ki- ki mennyit magába /befogadva eljuttassunk a földnek.
Mert a fő és önzetlen cél az , hogy a már megnyitott energia és dimenzió kapukon keresztül olyan mennyiségű szeretet és gyógyító energiát juttassunk a földbe, mellyel végső soron a sajátunk és a föld rezgésszintjét felemelve, egységben átlépjünk az 5. dimenzió valóságába.
Minden egyes meditáció és beavatás fokozatosan növeli a föld és saját rezgésszintedet, amíg eljutsz a feltétel nélküli szeretet energián keresztül a szeretet egységéhez. A szeretet egységének megtapasztalása folyamatosan növeli benned a megvilágosodásodhoz szükséges fénymennyiséget.
Régi időkben magyarnak azokat a személyeket nevezték, akik tudatilag eljutottak arra a szintre, hogy a világot amelyben élnek az összes teremtményével együtt egységes egésznek vélték és azt vallották, hogy az egyetlen teremtő erő a lélek, ami mindenben benne van, mindent áthat és ezáltal minden és mindenki egymással összefügg.
Önmagukon kívül tisztelettel, végtelen és feltétel nélküli szeretettel viszonyultak a természethez, felebarátaikhoz, azaz embertársaikhoz, mert hitték és tudták, hogy a belső fény a lélek mindenben és mindenkiben ugyanabból a forrásból ered és a szeretet energiáján keresztül egymáshoz kapcsolódnak.
Hittek az örök szentháromságban annak teremtő erejében ATYA ISTEN /áradó /ANYA ISTEN /befogadó / GYERMEK /megszülető /.Tudták , hogy minden rezgésből áll, elektromágneses fényhullámokból, ami minden anyagban benne van, és élővé teszi. Összetartja, összerendezi, megadja egyedi tulajdonságait, ez az anyag lelke, minden élet hordozója.
Nemsokára ki fog derülni, hogy lehet hatni /egy bizonyos energián keresztül / az anyagra és megváltoztathatók az anyag tulajdonságai.
Igen , ezt hívják alkímiának. Mindnyájan alkimisták lehettek.
Aki ma magyarnak akarja magát vallani az önmagán túlnőve áldozatot hoz és segít abban, hogy a magyarság gondolatvilágát, ne a sötétség a széthúzás a megosztottság, ne az Én és Te hanem a MI EGYÜTT jellemezze. A gyógyító és feltétel nélküli szeretet fényét kell, hogy vigye a nagymértékben sérült és megtévesztett lelkeknek.
Az igazi magyar ember fényhordozó, de egyben FÉNYHARCOS is, hiszen gyakran tapasztalja hogy ebben az elanyagiasodott, pénzorientált világban ezt a fajta szemléletet úgy fogadják mintha valami csodabogár lennél és megkérdezik Tőled , hogy TE még hiszel a mesékben.?
Én azt mondom, higgy!!!! Különösen a magyar népmesékben, mely az igaz értékekre és a világ nagy igazságaira tanít. Megőrizte azokat a tanításokat, amelyek most fognak igazságra lelni. Ne hátrálj meg ha kinevetnek, ha nem tudnak azonosulni törekvéseiddel!
Aki magyar azzal mutathat példát a világnak, ha egyénileg meggyógyítja kifényesíti a lelkét és ebbe a fizikailag és lelkileg is szétszabdalt, megnyomorított országban felebarátaival együtt megteremti az ország lelki békéjét, szeretet egységét.
Az új energiához korlátlan a hozzáférés Te is megteremtheted magadnak a bőséget, boldogságot. Nem függ attól hol élsz milyen nemzetiségű vagy , milyen színű a bőröd, mi a felekezeted, melyik pártot preferálod, milyen az anyagi helyzeted, milyen a nemed és korod.
Egyetlen dologtól függ hiszel e a feltétel nélküli szeretetben, be tudod e engedni magadba, ki tudod e fényesíteni, megtudod e gyógyítani vele a lelkedet és elkötelezed e magad a föld gyógyítására , vibrációjának emelésére .
Bizz a teremtőben és higgy magadban.!
AHOL FÉNY OTT BÉKE,
AHOL BÉKE OTT SZERETET,
AHOL A SZERETET OTT A TEREMTŐ...............ISTEN.
FÉNYHARCOS
Az új kor jelszava és ezt jól vésd az eszedbe
AZ ÖNZETLEN SZERETET MINDENT LEGYŐZ ÉS GYŐZTES-GYŐZTES MEGOLDÁSOKAT TEREMT…
Bircsák Tibor
2010. október 29., péntek
2010. október 24., vasárnap
Az ötödik kert
Az öt kert szimbolikája
- Az első kert az elveszett „Paradicsom kertje” volt;
- A második Klingsor varázsló buja, illatos, csábító és veszedelmes „asztrál-lét kertje" (lásd: a Parsifal-legendát)
- A harmadik a „Getsemáné-kert”, ahol Krisztus (alvó tanítványaitól magára hagyva) a halál erőivel birkózik, hogy törékennyé vált fizikai testét elvihesse a Golgotáig
- A negyedik kert a „Feltámadás tiszta, hajnali kertje”, ahol Mária Magdaléna az egész emberiség „kertészével", a halált legyőzött Krisztussal találkozik
- Az ötödik kert az „Antropozófia-Lény” által, szellemi tudatra ébredő, az elementális jelenléttel együttműködő, a Földet, Krisztus testét gyógyítani, a Nap-létre felkészíteni kívánó, „éteri látásra ébredő ember kertje”. (E kert konkrét földi realitásai azok a biodinamikus módszerrel művelt gazdálkodó szigetek, ahol olyan emberek működnek együtt, akik egy-egy darab, ember által megsebzett, kifosztott és megmérgezett, vagy spekulatív okokból terméketlenül hagyott földért vállalnak felelősséget, és testi és szellemi erőfeszítéseikkel ezt a darab földet újra élővé teszik, nem a profitért, hanem a közös emberi jövőért.
Ilyen szellemi szigetek (értsd: szociális gyógyító és nevelő centrumok) a Waldorf-iskolák, a Camp Hill közösségek, az antropozófus gyógyítók, és mindazok a kisebb lélekszámú szellemi, lelki és gazdasági közösségek, amelyek a karma-tudatra alapozva kívánnak kovászaivá válni az emberi társadalom újrahumanizálásának.
A jövőben egyre több ilyen szigetnek (az ötödik kert szellemiségét realizálni képes kis közösségnek) kell létrejönnie és működnie ahhoz, hogy a szellem útja valóban az az élő, (értsd: önmagát soha nem ismétlő) út legyen, amelynek felfelé vezető ívét a Földön szellemi felismerésekből munkálkodó emberek erőtöbbletének éteri kiáradása építi…
2010. október 13., szerda
Rabindranath Tagore: Növekvő hold (részletek)
Az otthon
Bandukoltam az országúton, szántóföldeken át, míg a lenyugvó nap, ez a vén zsugori, utolsó aranyait is elrejtette.
A fényt lassan elnyelte a sötét, és a megözvegyült föld - melynek termését már learatták - csendesen pihent.
A távolban egy fiú éleset rikoltott. Átvágott a sötét ismeretlenen, és otthagyta dalai nyomát az éjszaka csendjében.
Szülőfaluja ott volt valahol a pusztaság szélén, túl a cukornádföldeken, elbújt az árnyékos banán-, a karcsú arékapálma-, a kakaóbab- és a sötétzöld grépfrutfák között.
Megálltam egy pillanatra magányos utamon a csillagfény alatt, és kitárult előttem az elsötétült föld - ölelő karjaiban az otthon kincseivel: bölcsőkkel és ágyakkal, anyai szívekkel és éjjeli lámpákkal, fiatal életek tiszta örömével - azoknak az örömével, akik még semmit sem sejtenek a világról.
A fényt lassan elnyelte a sötét, és a megözvegyült föld - melynek termését már learatták - csendesen pihent.
A távolban egy fiú éleset rikoltott. Átvágott a sötét ismeretlenen, és otthagyta dalai nyomát az éjszaka csendjében.
Szülőfaluja ott volt valahol a pusztaság szélén, túl a cukornádföldeken, elbújt az árnyékos banán-, a karcsú arékapálma-, a kakaóbab- és a sötétzöld grépfrutfák között.
Megálltam egy pillanatra magányos utamon a csillagfény alatt, és kitárult előttem az elsötétült föld - ölelő karjaiban az otthon kincseivel: bölcsőkkel és ágyakkal, anyai szívekkel és éjjeli lámpákkal, fiatal életek tiszta örömével - azoknak az örömével, akik még semmit sem sejtenek a világról.
A tengerparton
A végtelen világok tengerpartján gyermekek találkoznak.
A roppant ég mozdulatlan fejük felett, és a nyugtalan víz viharos. A végtelen világok tengerpartján kiabáló, táncoló gyermekek találkoznak.
Homokvárat építenek, és üres kagylókkal játszanak. Hervadt levelekből csónakokat szőnek, és mosolyogva úsztatják a mérhetetlen mélységek felett. A világok tengerpartján gyermekek játszanak.
Nem tudnak úszni, és nem tudnak hálót vetni sem.
Gyöngyhalászok gyöngyre áhítozva buknak alá a mélybe, sóvár kereskedők vitorláit viszi a szél - a gyermekek pedig kavicsokat gyűjtenek, és szétszórják ismét. Nem keresnek rejtett kincseket, nem tudnak hálót vetni sem.
A tenger kacagva felviharzik, és sápadt sugarai a tengerpart mosolya. Öngyilkos hullámok érthetetlen balladákat énekelnek a gyermekeknek, mint a bölcsőt ringató anya. A tenger játszik a gyermekekkel, és sápadt sugarai a tengerpart mosolya.
Végtelen világok tengerpartján gyermekek találkoznak. Viharok kószálnak az úttalan égen, hajók törnek össze a nyugtalan vízen, a Halál jár kint - és a gyermekek játszanak. A végtelen világok tengerpartján van a gyermekek nagy találkozója.
A roppant ég mozdulatlan fejük felett, és a nyugtalan víz viharos. A végtelen világok tengerpartján kiabáló, táncoló gyermekek találkoznak.
Homokvárat építenek, és üres kagylókkal játszanak. Hervadt levelekből csónakokat szőnek, és mosolyogva úsztatják a mérhetetlen mélységek felett. A világok tengerpartján gyermekek játszanak.
Nem tudnak úszni, és nem tudnak hálót vetni sem.
Gyöngyhalászok gyöngyre áhítozva buknak alá a mélybe, sóvár kereskedők vitorláit viszi a szél - a gyermekek pedig kavicsokat gyűjtenek, és szétszórják ismét. Nem keresnek rejtett kincseket, nem tudnak hálót vetni sem.
A tenger kacagva felviharzik, és sápadt sugarai a tengerpart mosolya. Öngyilkos hullámok érthetetlen balladákat énekelnek a gyermekeknek, mint a bölcsőt ringató anya. A tenger játszik a gyermekekkel, és sápadt sugarai a tengerpart mosolya.
Végtelen világok tengerpartján gyermekek találkoznak. Viharok kószálnak az úttalan égen, hajók törnek össze a nyugtalan vízen, a Halál jár kint - és a gyermekek játszanak. A végtelen világok tengerpartján van a gyermekek nagy találkozója.
A forrás
Az álom, mely a gyermek szemére száll - tudja valaki, honnan jön? Igen: azt beszélik, hogy valahol Tündérországban a szentjánosbogarakkal világított erdő árnyai között ringatózik a bűbájosság két félénk rügye. Onnan jön, hogy megcsókolja a gyermek szemét.
A mosoly, amely a gyermek ajkán röpköd, mikor alszik - tudja valaki, hogy hol született? Igen: azt beszélik, hogy a növekvő hold egy fiatal, sápadt sugara megérintette a tűnő őszi felhő szélét, és a harmatcseppben mosdott reggeli álom mosolyt szül - ez a mosoly az, amelyik a gyermek ajkán röpköd, mikor alszik.
Az édes, lágy frissesség, ami a gyermek testén virágzik - tudja valaki, hogy hol rejtőzött olyan sokáig? Igen: mikor az anya fiatal lány volt, a szerelem gyöngéd és halk misztériumára figyelve áthatotta a szívét - az édes, lágy frissesség, ami a gyermek testén virágzik.
A mosoly, amely a gyermek ajkán röpköd, mikor alszik - tudja valaki, hogy hol született? Igen: azt beszélik, hogy a növekvő hold egy fiatal, sápadt sugara megérintette a tűnő őszi felhő szélét, és a harmatcseppben mosdott reggeli álom mosolyt szül - ez a mosoly az, amelyik a gyermek ajkán röpköd, mikor alszik.
Az édes, lágy frissesség, ami a gyermek testén virágzik - tudja valaki, hogy hol rejtőzött olyan sokáig? Igen: mikor az anya fiatal lány volt, a szerelem gyöngéd és halk misztériumára figyelve áthatotta a szívét - az édes, lágy frissesség, ami a gyermek testén virágzik.
Választás
A gyermek csak egyet gondol, és már fenn is van a mennyországban.
Nagy oka van, hogy nem hagy el bennünket.
Hogy sose lássa többé az anyját - ó, nem! Ha elfárad, a kebelén megpihen.
A gyermek minden bölcs szót tud, kár, hogy itt a földön csak kevesen értik meg.
Nagy oka van, hogy nem akar beszélni mégsem.
Csak egyet akar: és ártatlan arccal tanulja az anyja szavait az anyja ajkáról.
A gyermek úgy jön a világra, mint egy koldus, pedig mennyi aranya és gyöngye van.
Nagy oka van, hogy álruhában érkezik.
Icipici csupasz koldus, aki tökéletesen tehetetlennek tetteti magát - így koldulja a mérhetetlen anyai szerelem gazdagságát.
A gyermek tökéletesen szabad volt a növekvő hold kicsi országában.
Nagy oka van, hogy feladta szabadságát.
Elcserélte a végtelen boldogságok termével, ami ott van az anyja szíve sarkában, mert tudta, hogy minden szabadságnál édesebb, ha megöleli, és a karjába szorítja.
A gyermek a tökéletes boldogság országában lakott, és nem ismerte a könnyeket.
Nagy oka van, hogy mégis a könnyeket választotta.
Mosolyog, hogy meghódítsa anyját, de a szánalom és szerelem kettős bilincsét piciny, könnyes tragédiáiból fonja.
Nagy oka van, hogy nem hagy el bennünket.
Hogy sose lássa többé az anyját - ó, nem! Ha elfárad, a kebelén megpihen.
A gyermek minden bölcs szót tud, kár, hogy itt a földön csak kevesen értik meg.
Nagy oka van, hogy nem akar beszélni mégsem.
Csak egyet akar: és ártatlan arccal tanulja az anyja szavait az anyja ajkáról.
A gyermek úgy jön a világra, mint egy koldus, pedig mennyi aranya és gyöngye van.
Nagy oka van, hogy álruhában érkezik.
Icipici csupasz koldus, aki tökéletesen tehetetlennek tetteti magát - így koldulja a mérhetetlen anyai szerelem gazdagságát.
A gyermek tökéletesen szabad volt a növekvő hold kicsi országában.
Nagy oka van, hogy feladta szabadságát.
Elcserélte a végtelen boldogságok termével, ami ott van az anyja szíve sarkában, mert tudta, hogy minden szabadságnál édesebb, ha megöleli, és a karjába szorítja.
A gyermek a tökéletes boldogság országában lakott, és nem ismerte a könnyeket.
Nagy oka van, hogy mégis a könnyeket választotta.
Mosolyog, hogy meghódítsa anyját, de a szánalom és szerelem kettős bilincsét piciny, könnyes tragédiáiból fonja.
Az Álomtolvaj
Ki lopja el az álmot a gyermek szeméről? Tudnom kell.
Anyád derekára akasztott korsóval elindul, hogy vizet hozzon a közeli faluból.
Este van. A játéknak vége, a kacsák is alusznak a tóban.
A pásztorfiú az árnyékos banyanfa alatt álmodik.
A darumadár is csendben, komolyan áll a mocsárban, a mangóliget mellett.
Ez az Álomtolvaj ideje. Jön, és ellopja az álmot a gyermek szeméről, aztán huss! - elszáll vele.
Anyád hazajön, s te négykézláb éppen föld körüli útra indultál a szobában.
Anyád derekára akasztott korsóval elindul, hogy vizet hozzon a közeli faluból.
Este van. A játéknak vége, a kacsák is alusznak a tóban.
A pásztorfiú az árnyékos banyanfa alatt álmodik.
A darumadár is csendben, komolyan áll a mocsárban, a mangóliget mellett.
Ez az Álomtolvaj ideje. Jön, és ellopja az álmot a gyermek szeméről, aztán huss! - elszáll vele.
Anyád hazajön, s te négykézláb éppen föld körüli útra indultál a szobában.
Ki lopja el az álmot a gyermek szeméről? Tudnom kell.
Meg kell találnom, hogy bilincsbe verjem.
Sötét barlangok mélyét kutatom, ahol hatalmas szikladarabok és mogorva kövek között egy ijedt kis forrás csörgedez.
A szendergő bakulacserjék homályát kutatom, ahol vadgalambok turbékolnak a sarokban, és a tündérek karperecei csilingelnek a csillagfényes éjszaka csendjében.
Meg kell találnom, hogy bilincsbe verjem.
Sötét barlangok mélyét kutatom, ahol hatalmas szikladarabok és mogorva kövek között egy ijedt kis forrás csörgedez.
A szendergő bakulacserjék homályát kutatom, ahol vadgalambok turbékolnak a sarokban, és a tündérek karperecei csilingelnek a csillagfényes éjszaka csendjében.
Felverem a bambuszerdők susogó, esti csendjét, ahol szentjánosbogarak cipelik hátukon kék fényű lámpásaikat, és mindenkit megkérdezek, akivel találkozom: "Meg tudja mondani nekem valaki, hol lakik az Álomtolvaj?"
Ki lopja el az álmot a gyermek szeméről? Tudnom kell.
Hej, ha a kezembe kaparinthatnám! Rajtaütnék a fészkén, és megtalálnám a lopott álmokat.
Visszarabolnám és hazavinném mindet.
Az Álomtolvajt pedig megkötözném a két szárnyánál fogva, és kitenném a folyó partjára. Aztán már nem bánom: a kákák és a vízililiomok között halászhat.
Este, mikor a vásárnak vége, s a falu gyermekei álmosan pislognak anyjuk ölében, majd a baglyok gúnyosan körülhuhogják az Álomtolvajt: "Most lopd el az álmát valakinek!"
Hej, ha a kezembe kaparinthatnám! Rajtaütnék a fészkén, és megtalálnám a lopott álmokat.
Visszarabolnám és hazavinném mindet.
Az Álomtolvajt pedig megkötözném a két szárnyánál fogva, és kitenném a folyó partjára. Aztán már nem bánom: a kákák és a vízililiomok között halászhat.
Este, mikor a vásárnak vége, s a falu gyermekei álmosan pislognak anyjuk ölében, majd a baglyok gúnyosan körülhuhogják az Álomtolvajt: "Most lopd el az álmát valakinek!"
2010. október 12., kedd
Hunyd be a szemed, és nyisd ki a lelked, lépj ki az egód csont-héjából, halj meg a lentinek és szüless meg
a fentinek, és tárd ki a szárnyaidat, és szállj, szállj, szállj, repülj, és vigyél magaddal mindenkit, mert abban a
pillanatban, amikor önzésed burka szétrepedt s te szabad szellemként boldogan lebegsz, ez is történik szó
szerint: hogy mindenki jön veled. Azok is, akik némák vagy nem tudnak énekelni. Mert ha van néhány
ember, vagy akár egyetlen-egy, akinek szárnya erős, fölkapaszkodnak hátára az erőtlenek is, az ihlet nélkül
élők, és szárnyalnak vele. Az ihletett ember a gallérodnál fogva is fölragad, és megtanít repülni. Tudom,
mert ez a művészet titka is. Az imádság nyelve nem ismeri az egyes szám első személyt – csakis a többes
számét.
Neked nincs Atyád – csak minekünk van.
S ahol mi együtt vagyunk, ott zene szól.
Es ahol zene szól, ott tánc is van.
Müller Péter
a fentinek, és tárd ki a szárnyaidat, és szállj, szállj, szállj, repülj, és vigyél magaddal mindenkit, mert abban a
pillanatban, amikor önzésed burka szétrepedt s te szabad szellemként boldogan lebegsz, ez is történik szó
szerint: hogy mindenki jön veled. Azok is, akik némák vagy nem tudnak énekelni. Mert ha van néhány
ember, vagy akár egyetlen-egy, akinek szárnya erős, fölkapaszkodnak hátára az erőtlenek is, az ihlet nélkül
élők, és szárnyalnak vele. Az ihletett ember a gallérodnál fogva is fölragad, és megtanít repülni. Tudom,
mert ez a művészet titka is. Az imádság nyelve nem ismeri az egyes szám első személyt – csakis a többes
számét.
Neked nincs Atyád – csak minekünk van.
S ahol mi együtt vagyunk, ott zene szól.
Es ahol zene szól, ott tánc is van.
Müller Péter
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)