- Az emberi élet olyan, mint egy csigavonal; az örökkévalóságból jövünk, és oda térünk vissza, reméljük, magasabb szinten. Az idő kör, a kapcsolataink is körök. Az őslakos gyerekek korán megtanulják annak a fontosságát, hogy minden kört, minden kapcsolatot be kell zárni. Ha nézeteltérés merül föl, addig nem fekszünk le, amíg nem tisztáztuk. Nem alszunk el, abban reménykedve, hogy holnap vagy valamikor a jövőben majd csak rátalálunk a megoldásra. Ez azt jelentené, hogy nyitva hagytuk a kört. - De mi van akkor, ha megkérünk valakit valamire? - vitatkozott Beatrice. - Esetleg háromszor-négyszer is kérjük, ő mégse teszi meg. Akkor bizonyosan csalódunk abban az emberben. Nem könnyű azt mondani, hogy felejtsük el, majd, mint ahogy mondottad, rossz érzések nélkül bezárni a kört. - A másik választásod az, hogy továbbra is összekapcsolod azzal a személlyel a csalódás érzését. Tíz évvel később, hacsak eszedbe jut, vagy kimondják előtted a nevét, ugyanezt fogod érezni, az viszont fizikai eltorzulást idéz elő nálad. Lásd be, hogy ez nem valami bölcs dolog. - Akkor hogy intéznéd el? - kérdezte Beatrice. - Te mit tennél? - Én azt mondanám annak a másiknak: "Ide figyelj, csalódtam ám benned, amikor szívességet kértem tőled, és te ügyet se vetettél rám. Kértelek újra meg újra, és egyre nagyobbakat csalódtam." Nevetnék és hozzátenném: "Lassan foroghat az agyam. Már az első esetnél tudnom kellett volna, hogy nem fogod megtenni. Nem akarod megtenni. Amikor másodszor kértem, valószínűleg azt gondoltad, hogy bolond vagyok. Igazad van. Bolondság volt. Sajnálom, amiért ilyen későn láttam be, hogy neked ez nem fontos." Aztán mindketten nevetnénk azon, amit tettem, és mindketten bölcsebbek lennénk a találkozástól, a kör pedig bezárulna. - De ha komoly dologról volt szó? Például ha egy rokonod mélységesen sértő dolgokat tesz vagy mond. Nagyon felzaklat vele. A viselkedésének, ahogy ti szoktátok mondani, nem jó a szaga. Akkor mihez kezdesz ennek a kapcsolatnak a körével? - Nagyon határozottan azt mondanám ennek a rokonnak: "Szeretlek téged, de nem szeretem a tetteidet. Tudom, neked így jó, mert úgy döntöttél, ezen a módon juttatod kifejezésre magadat. Próbáltam, de nem tudom helyesnek elfogadni a szavaidat és tetteidet, úgyhogy ezennel lezárom a kapcsolatunkat. Nem szánhatok rá több energiát. Szeretlek, de nem szeretem, amit teszel, úgyhogy a legjobbakat kívánom, és ég veled."
Ilda!
VálaszTörlésMost fedeztem fel ezt a blogodat. De jó, hogy létrehoztad, és ez a bejegyzés...
Hű de nagyon fontosak, hogy zártak legyenek a körök. Azok a körök is, amelyekben mi már mindent megtettünk. Puszillak: Andi
Én is puszillak Andi!
VálaszTörlés