"Az ősmagyar hitvilág is rendkívül gazdag különböző lényekről szóló mondákban, amelyekből nem hiányoznak a tündérek sem. A régi néphit Erdélyt tartja a tündérek lakhelyének, ahol a néphagyomány szerint számos várat régen tündérek által lakottnak vagy általuk építettnek tartanak. Ezek a régi várak az aranyi, dévai, kecskekői, firtosi, tartodi, torjai és a kolozsvári várak. A tündérek társas viszonyban élnek, és érdekes, hogy a mondák többnyire csak tündérlányokról mesélnek, férfiakat csak nagyon ritkán emlegetnek.
A magyar tündérlegendákban a leggyakrabban aranyozott ruhában feltűnő, sarkig érő aranyhajú tündérekkel találkozhatunk. A tündérek Arany Boldoghonban élnek, és aranyoroszlán áll őrt a palota kapujában, ahol minden aranyból van. Az Arany Boldoghonba a réz-, ezüst- és aranyerdőkön át vezet az út, ahol a fákon ragyogó csillagok teremnek, ezüst források folynak, és ahol a varjúkárogás is rigódal. A palota ablakaiba madarak repülnek, és énekükre a tündérek táncra kelnek. A tündérgyermekeknek ajkára az égből csöpög a tej, és bölcsőjük hóból és napsugárból van. Ha könnyeznek, szemükből gyöngy hull, és ha mosolyognak, ajkaikról rózsák. Másik szembetűnő jellemzője a magyar tündérmeséknek a hetes szám fontossága. A legnyilvánvalóbb erre utaló jel, hogy tündérhon „hetedhét országon”, „hét tengeren”, vagy „hét világon” is túl található – ez az „útleírás” mondhatni rendszeres a magyar tündérmítoszokban. Néhány más hasonló kifejezés még a „hét mély völgy” és az „égig nyúló hét hegylánc”.
Tündérországba mindazonáltal csak nagyon ritkán juthat el halandó, ehhez a tündérek kegyeltjének, kiválasztottjának kell lenni, és akkor is csak kemény próbák kiállása és a megingathatatlan hűség tanúságtétele után juthat el hozzájuk. Aki hűtlenséget mutatott, varázslattal visszaküldték, és gyakorta szegény pásztorként kellett folytatnia életét, soha nem tudván meg, hogy került ki tündérhonból. A monda viszont azt tartja, hogy régen a tündérek éjjelente rendszeresen átjártak a mi világunkba Csallóközben, mikor annak még nem ez volt a neve, hanem Macskarév. Egy öreg fűzfa alatt terítették meg asztalukat, és bárki csatlakozhatott hozzájuk, és annyit ehetett, amennyit akart. Miután fölállt az asztaltól, a tündérek sarujából aranypor hullott a nyomába. Mivel egy gazember egyszer hálátlanul viselkedett a tündérekkel, azok nem jöttek többet. Amíg a tündérek erre a helyre jártak, annyira szép volt, hogy Aranykertnek hívták, de miután eltűntek, Csallóköz lett a neve.
Más legendák szerint a hajdani erdélyi tündérvárakban időnként a mai napig megjelennek néha a tündérek is, akik az adott helyen laktak. Így a Mezőbánd melletti Pogányvárban 9 évente megjelenik két tündér, a Déva várában lakott tündér pedig 7 évente tér vissza."
Adorei seu blog e a lenda das fadas.
VálaszTörlés