Hunyd be a szemed, és nyisd ki a lelked, lépj ki az egód csont-héjából, halj meg a lentinek és szüless meg
a fentinek, és tárd ki a szárnyaidat, és szállj, szállj, szállj, repülj, és vigyél magaddal mindenkit, mert abban a
pillanatban, amikor önzésed burka szétrepedt s te szabad szellemként boldogan lebegsz, ez is történik szó
szerint: hogy mindenki jön veled. Azok is, akik némák vagy nem tudnak énekelni. Mert ha van néhány
ember, vagy akár egyetlen-egy, akinek szárnya erős, fölkapaszkodnak hátára az erőtlenek is, az ihlet nélkül
élők, és szárnyalnak vele. Az ihletett ember a gallérodnál fogva is fölragad, és megtanít repülni. Tudom,
mert ez a művészet titka is. Az imádság nyelve nem ismeri az egyes szám első személyt – csakis a többes
számét.
Neked nincs Atyád – csak minekünk van.
S ahol mi együtt vagyunk, ott zene szól.
Es ahol zene szól, ott tánc is van.
Müller Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése