Az öt kert szimbolikája
- Az első kert az elveszett „Paradicsom kertje” volt;
- A második Klingsor varázsló buja, illatos, csábító és veszedelmes „asztrál-lét kertje" (lásd: a Parsifal-legendát)
- A harmadik a „Getsemáné-kert”, ahol Krisztus (alvó tanítványaitól magára hagyva) a halál erőivel birkózik, hogy törékennyé vált fizikai testét elvihesse a Golgotáig
- A negyedik kert a „Feltámadás tiszta, hajnali kertje”, ahol Mária Magdaléna az egész emberiség „kertészével", a halált legyőzött Krisztussal találkozik
- Az ötödik kert az „Antropozófia-Lény” által, szellemi tudatra ébredő, az elementális jelenléttel együttműködő, a Földet, Krisztus testét gyógyítani, a Nap-létre felkészíteni kívánó, „éteri látásra ébredő ember kertje”. (E kert konkrét földi realitásai azok a biodinamikus módszerrel művelt gazdálkodó szigetek, ahol olyan emberek működnek együtt, akik egy-egy darab, ember által megsebzett, kifosztott és megmérgezett, vagy spekulatív okokból terméketlenül hagyott földért vállalnak felelősséget, és testi és szellemi erőfeszítéseikkel ezt a darab földet újra élővé teszik, nem a profitért, hanem a közös emberi jövőért.
Ilyen szellemi szigetek (értsd: szociális gyógyító és nevelő centrumok) a Waldorf-iskolák, a Camp Hill közösségek, az antropozófus gyógyítók, és mindazok a kisebb lélekszámú szellemi, lelki és gazdasági közösségek, amelyek a karma-tudatra alapozva kívánnak kovászaivá válni az emberi társadalom újrahumanizálásának.
A jövőben egyre több ilyen szigetnek (az ötödik kert szellemiségét realizálni képes kis közösségnek) kell létrejönnie és működnie ahhoz, hogy a szellem útja valóban az az élő, (értsd: önmagát soha nem ismétlő) út legyen, amelynek felfelé vezető ívét a Földön szellemi felismerésekből munkálkodó emberek erőtöbbletének éteri kiáradása építi…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése